Fehérváron volt dolgunk, és bizony alaposan lekéstünk a randevúról. Nem mindennapi közjáték miatt lettünk pontatlanok. Az M-1-a autópályán haladtunk sebesen, amikor úgy húzott el mellettünk egy magas hangon éneklõ motorkerékpár, mintha szembe jött volna. Ámulatunk végén már el is tûnt a szemhatáron. Nehány perc múlva találkoztunk a titokzatos motorral. Az út padkáján állt és P-20-M-Pannónia volt rajta az olvasható szöveg. Amikor vezetõjétõl, Bába Antaltól meg akartunk tudni egyet és mást a "titokzatos" motorról, a versenyzõ a gyári titoktartásra hivatkozott. Hazaérve vidékrõl, még aznap délután felhívtuk a Csepeli Motorkerékpárgyár igazgatóját, Toldi Józsefet, mondaná el az AM olvasóinak, miféle "rakétával" találkoztunk az országúton. Hosszas faggatás után megtudtuk, hogy néhány lelkes konstruktõr és motorbarát önfeláldozó túlmunkájának gyümölcse ez a P-20 alapelemekbõl kialakított, fokozott teljesítményû, forgótárcsás, hatsebességes versenymotor. - Tudom jól - mondta az igazgató -, hogy elsõ nekifutásra még senkinek sem sikerült hibátlan versenygépet összehozni, így tehát nem várok eredményt,mégis hasznosnak tartom ezt a kezdeményezést. Igaz, nagyon szorít a napi termelés, amely nem képes követni a vásárlók igényét. Bizony, nehéz összeegyeztetni ezt a két vonalat. Az AM olvasói tudhatják, hogy a gyár szívesen támogatja a hazai motorsportot, most is adtunk a KMK két versenyzõjének túramotorokat. A crossozóinkhoz sem voltunk mostohák: Simon Ferenc is Pannóniát nyargal. Megértjük az idõk szavát, és erõnkhöz képest segítjük a sportot, de végül is nem ebbõl élünk. Errõl a témáról sokat tudna mondani Kiss Lajos, az értékesítési osztály vezetõje, beszéljen vele. Néhány kattanás a telefonkagylóban és máris folytathattuk a beszélgetést, a termelés problémáiról, a gyár terveirõl, illetve az új motorkerékpárok hiányáról. - Tavaly belföldi eladásra félve terveztünk 15000 Pannóniát, mert tartottunk a piac telítettségétõl, számításba véve az importmotorokat is. Mindezt keresztûlhúzta az árleszállítás, meg az OTP hitelakció, amelynek nyomán egy soha nem várt vásárlási hullám öntötte el a piacot. Ma már 17000 darabnál tartunk,és ez is kevés, pedig az importot is megemelte a kereskedelem. Éppen most utasítottunk vissza egy újabb 1000 darabos megrendelést, mert állandó munkáshiánnyal küzdünk, 100-150 emberre lenne szükségünk. Még az exportkötelezettségeket is teljesíteni akarjuk. Azt is el kell mondani, hogy a tavalyi 36 millió értékû alkatrészmennyiséggel szemben az idén 47 millió forint termelési értékû alkatrészt gyártunk. Ugyanis azt akarjuk, a Pannónia-tulajdonosok elõnyösebb helyzetben legyenek az importmotorok vásárlóinál. Ide kell még sorolni az idõszaki müszaki felülvizsgálatot, amely olyan alkatrészigényeket is felszínre hozott, amire azelõtt nem volt szükség, gondolok itt például sárvédõre, kipufogódobra. Mindez nagyon nehéz feladatok elé állítja a gyár vezetõségét, noha jól tudjuk, hogy ez az útja az egészséges fejlõdésnek. Ezzel párhuzamosan megindult a P-20 gyártása is, de ennek forgalomba helyezésére csak a második félévben kerülhet sor. Úgy tervezzük, hogy az idén 1000, legfeljebb 1500 darab készül el. Távolabbi terveinkrõl szólva, most öt darab 125-öst futtatunk, bár ennek valószinû ára nem konkurenciaképes. Csakhogy ugyanebbõl a modellbõl csekély módosítással 175-öst tudunk kialakítani, amely már kibírja a szoros árkalkulációt, tehát érdemes vele foglalkozni. De ez egyelõre a jövõ zenéje. Helyesnek tartjuk az árcsökkentést, ámbár ez súlyos terhet ró a gyárra, de nagyon igyekszünk - legkésõbb jövõre - a jogos igények kielégítésére. Nemcsak mennyiségileg hanem minõségileg is - amit, magunk részérõl nagyon fontosnak tartunk. A márka becsületérõl, a magyar ipar termékérõl van szó.

Ez a telefonbeszélgetés õszinte volt. Megismertük a gyári problémákat, de ugyanakkor megéreztük azt a lelkesedést - az újat és jobbat akarást -, ami a csepelieket fûti.

Köszönet érte - És bízunk bennük!

Bemutatjuk a P20M-et