Álommotor:
Bol d'Or Pannonia
FÜST ÉS ÁLOM
Beindítva a Pannonia utolsó gyári
versenymotorját, kipufogójából
kékes füst tör elõ, ám
aligha ez a füst rejtette oly sokáig hollétének
titkát. Bártfalvi László majd
harmincéves
álma vált valóra, amikor hozzájutott
az eredeti géphez.
Pannonia és Bol d'Or - mindkettõ legenda a
maga nemében, s mindkettõ szerepel a magyar
motorgyártás történetében.
Azt még a mai fiatalok is tudják, hogy 1956-ban
Kurucz György és Reisz János a magyar motorral
kategóriagyõztes lett e klasszikus hosszú
távú versenyen. Kevesebben hallottak azonban
a Pannonia-csapat egy évvel késõbbi diadalmas
szereplésérõl, arra pedig már
csak a bennfentesek emlékeznek, hogy másfél
évtizeddel késõbb az egyik gyõztes
fia is megkísérelte megismételni a hajdani
sikert. Bártfalvi László épp 15
éves volt, amikor a szaksajtóban halvány
utalás jelent meg a franciaországi eseményekrõl.
Annál élesebben megragadtak emlékeiben
azok a képek, amelyek a gyári versenygépekrõl
megjelentek pár hónappal a nagy bevetés
elõtt. "Abban az idõben Riga mopedem volt, és
még a csajozásnál is fontosabb volt számomra,
hogy elbuszozzak a bizományi áruházhoz
megcsodálni az ott kiállított P20-asokat.
Számomra kész csoda volt az, amit a gyáriak
a 24 órásra alkottak az alapgépbõl"
- emlékszik viszsza gyermekkori rajongására.
így aztán nem véletlen, hogy az idõközben
optikusmesterré lett Bártfalvi több mint
20 éwel késõbb hozzá akart fogni
egy Bol d'Or Pannónia elkészítéséhez.
Volt is egy alumíniumhengeres P21-ese, amit ellátott
Fontana-replika fékkel, és a hajdani képek
alapján a vázátalakítást
és a többi módosítást is
el akarta végezni. "Minek ennyi munka, ha az eredetihez
is hozzájuthatsz?" - kérdezte Horváth
Zoltán, a magyar veteránosok fõ "börzebúvára",
amikor meghallotta Bártfalvi terveit. Zoli nem sokkal
korábban tudta meg, kinél van az egyik Bol d'Or
Pannonia. Bártfalvi már a következõ
napon megjelent Filep Istvánnál: az egykori
Pannónia-gyári munkás akkoriban megvette
a BD002-es alvázszámú versenygépet,
és még forgalmit is igényelt hozzá,
de aztán mégsem vizsgáztatta le a motort
soha. Persze a tulajdonos nem akart megválni féltve
õrzött kincsétõl, de Bártfalvi
nem adta fel és több hónapi "puhítás"
után megegyezett az árban és megvásárolta
álomgépét egy bõröndnyi alkatrésszel.
Persze az eltelt 28 év hagyott némi nyomot a
motoron, így Kinczel Csabáé lett a feladat,
hogy az eredeti állapotába hozza vissza. Csaba
meghagyta a tank és az idom fényezését,
viszont kifûzve a kerekeket, lehomokfúvatta a
kerékagyakat, az eredeti tartalékalkatrészek
alapján újrafényeztette a vázat,
a lengõvillát és a rugóstagokat.
Ezután átnézte a motort és a villamos
berendezést, majd szépen újra öszszeszerelte
a gépet.
Sok finomságot lehet felfedezni az 1972-es Pannónián.
Az egy évvel korábbi versenyen majdnem széria
P20-asokkal indultak Reiszék, és akkori tapasztalataikat
hasznosítva építették fel az utolsó
gyári Pannoniákat. Ennek a váza már
megegyezett Bába Antal 1968-as forgótárcsás
P20 M versenygépének a vázával.
Elõre Ceriani-villát, Acres-villakiflit, valamint
230 milliméteres Fontana-dupla duplex fékdobot
szereltek be, hátra Girling-rugóstagokat - a
legfinomabb versenyalkatrészeket, amelyeket akkoriban
kapni Iehetett; még az MV Agusta is ezeket használta
verhetetlen 500-asaiban. A kerekekre Dunlop KR 76-os és
73-as csúcsos gumik kerültek - mindkettõ
szintén korának legjobbja. Bing-karburátorok
és Mitsubishi dinamó helyettesítette
az eredeti magyar alkatrészeket, a motorblokk felfüggesztéseket
a rezgések csillapítására gumiba
ágyazták, a kipufogók szintén
rugós felfüggesztést kaptak. A csepeli
lakatosok 25 literes alumínium tankot, alumínium
fejidomot és alumínium ülésidomot
kalapáltak a gépekhez. Az utóbbi sajnos
már nincs meg, a helyébe egy késõbbi
Yamaha-ülés került, de Kinczel még
ezt az alkatrészt is Ie fogja gyártani.
Ahogy kész lett a gép, Bártfalvi büszkén
mutatta be a fóti hegyi felfutón, hogy a magyar
versenysport egyik legszebb gépe ismét úgy
megy, mint régen.
Finom karosszériamunka: a gyári motor tankját
és idomját alumíniumlemezböl kalapálták
ki.
Biztos ami biztos: 18 széles alátétes
csavar tartja a plexit. így biztosan nem tudott az
összes lerázódni.
Finom kézi munka: a 15 ezerig kalibrált fordulatszámmérõ
számlapját kézzel festette az egyik
munkás.
Soha gumi nélkül: hogy nehogy rezgéskárokat
okozzon, a kipufogót szilentblokkra függesztették
fel.
A megbízható németek: mivel egy évvel
hamarabb a Mikuni-karburátorok berepedtek, Bing került
fel.
Még több óvszer: a motorblokk gumibilinccsel
van felfogva rezgésmentesen, a kipufogókönyök
rugókkal.
Értékes, mint a három gyémánt:
a megbízhatatlan magyar utánzat helyett igazi
Mitsubishi-dinamó.
Az élet napos oldalán: nagyon szépen
fest a restaurált Bol d'Or, a Yamaha ülés
is még le lesz cserélve.
Szöveg és kép: Paulovits
Imre 2001/1 www.motorrevu.hu
|